A múlt 2

Azt hiszem célul tűztem ki magam elé, hogy bármi legyen is, bárhová is sodorjon minket az élet, ezt nem tekintem befejezett dolognak, amíg én nem akarom. Talán ez volt az első fontos cél, amit akkoriban elhatároztam.
Egy nap találkoztunk újra a buszon, cipőt vásároltam magamnak és épp hazafelé tartottam, amikor mellém ült. Egész jól elbeszélgettünk, kivel mi történt az elmúlt években. Sablon duma. Viszont másképp nézett rám, ugyanúgy mosolygott, szórta a poénokat, amit én akkor már elég idiótának tartottam. De mégis, valami megváltozott, valamivel felkeltettem az érdeklődését. Randit beszéltünk meg, eljött értem kocsival, kis idő múlva ismét találkoztunk, szalonnasütés volt nála. Természetesen ment az italozás, ilyenkor sokminden megesik, de ami a legfontosabb, kimutatta irántam az érdeklődését rendesen. Hát összejöttünk. Az egykor álmaim pasijával egy párt alkottunk. Nem sokáig tétlenkedtem, ahogy azt én előre eldöntöttem.. megvártam amíg belémszeret, én szórakoztam egy kicsit, ahogyan ő annó... és otthagytam a francba. Elégedetten éreztem magam, de ezzel még nincs vége.
Pár hónapra rá pusztítás tört ki a városunkban. Árvíz. Hát szó se róla, térdig gázolt a családom a büdös vízben, de nem mi voltunk a legrosszabb helyzetben, hanem ők. Az ő házukat teljesen elöntötte a víz, míg nekünk csak az udvarunkat lepte el, addig nekik a teljes házuk odaveszett, összedőlt.
A mi utcánk végén van egy kocsival rosszul járható földút, ahol régen a barátnőmmel kutyát sétáltattunk. Akkor ez volt az egyik legforgalmasabb útszakasz, ugyanis ez kötött össze minket egy másik várossal. Ott éltek a rokonai, akik befogadták őket amíg visszavonul az ár és kitalálják hogyan tovább. Persze ő nem ült a rokonoknál tétlenül, mint a filmekben jöttek a fosztogatók az övékéhez hasonló őrizetlen lakásokhoz. Ezért gyakran járt át szétnézni, így mi is gyakran találkoztunk. Megsajnáltam, tényleg. Szóval ez ismét összehozott minket, sok estét töltöttünk együtt, próbáltam segíteni neki, amennyire tudtam. De ma már nem is értem miért hagytam, hogy ő azt gondolja mi egy pár vagyunk. Később, amikor már nem birtam a lelkiismeretemmel, mert újra tudtam, hogy ő másképp néz rám... megtettem, ismét szakítottam vele.
Megtörtént aztán harmadjára is a dolog. Igen. Úgy szól a dolog, hogy Ludas matyi is háromszor veri el kenden a botütéseket. Véglegesen bosszút álltam amiatt a sok évnyi viszonzatlan szerelemért. Jól esett. A legutolsó volt talán a legkegyetlenebb, amit adhattam. Elhúztam előtte a mézes madzagot, miközben ő próbált mindent megtenni, hogy elnyerje a tetszésemet. Egyszer még egy bálba is elvitt. Többször nála aludtam, de mindig csak kérettem magam, ami persze neki tetszett.. izgattam, de csak egyre jobban és jobban. Majd egy este beadtam a derekam, azt hiszem még szetettem is volna a dolgot, hiszen miért is ne? Hát ekkora csalódást senkinek nem kivánok, ott feküdt alattam az akkor már férfivé érett gyerekkori szerelmem, aki miatt megannyiszor éjszakákat sírtam át, aki miatt elfogyasztottam életem első pálinkáját, aki miatt éveken át pátyolgatott a legjobb barátnőm és ennyi. Egyszerűen rezzenéstelen arccal mozogtam rajta, ő pedig elégedett fejjel a két kezét a feje alá tette mintha épp a hasát süttetné. Ránéztem és hirtelen beugrott minden, miért csinálom ezt, miért érdemli meg tőlem ezt a bánásmódot. Nem is gondolkodtam tovább, abban a percben leszálltam róla, felöltöztem és elhagytam örökre a szobáját mindenféle magyarázat és válasz nélkül.